Don-kanyari Rudkinó

Bíró László, katonai ordinárius, a Don-kanyarba (Rudkino) látogat. (fotó: mospat.ru)

Az MTI beszámolója szerint, amit átvett a taborilelkesz.hu is:

“A megbékélés és a magyar-orosz párbeszéd jegyében koszorúzott január 26-án, szombaton a Don-kanyarban lévő magyar temetőben és szovjet emlékműnél a magyar kormányküldöttség.” … “Bíró László tábori püspök mondott imát és beszédet a rudkinói II. Magyar Központi Katonai temetőben. A katolikus egyház és a honvédség képviselője az MTI-nek arról számolt be, hogy a voronyezsi székesegyház püspöke a szovjet háborús emlékműnél a Szentírásra hivatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelenlévők a megbékélés jegyében vannak együtt. Bíró László a magyar katonai temetőben hangsúlyozta: nagyon sok ember munkájának gyümölcse az, hogy együtt gyászolhatnak, emlékezhetnek és együtt mondhatnak köszönetet azoknak az egyszerű orosz családoknak, akik sokszor utolsó falatjukat is megosztották a visszavonuló magyar katonákkal.” … ” <<„Abban, hogy több mint százezer magyar visszatérhetett otthonába, nagyon-nagy része volt az orosz embereknek, akik nem az ellenséget, hanem a segítségre szorulót látták a visszavonulókban” – mondta a magyar tábori püspök. Hangsúlyozta: „végre eljutottunk a közös gyászhoz, a közös megemlékezéshez és a közös imádsághoz. Küzdelem van abban, hogy közösen emlékezhettünk>>”.

Érthetetlen számomra, hogy egy évforduló évében egy ilyen látogatásra még egy MTI fotós sem megy ki, nemhogy a katolikus, zsidó, protestáns egyházak képviselői (és/vagy sajtója). Ehelyett az orosz honlapokon kell kutakodni. Kérdem én hol van itt a megbecsülés?

Az említett (egyik) orosz honlapon a cikk tartalma szinte ugyanaz mint a magyaré, viszont a fotók jól sikerültek, a galériát érdemes megtekinteni. Az orosz cikk szerint 1997-ben eltemették Rudkinóban az ismeretlen magyar katonát, két évvel később pedig jelen van az a magyar katonákért emelt emlékmű, amit megkoszorúztak.

Sok kép található a temetőről egy magyar honlapon >>