Pfléger Mihály Farkas

Pfléger Mihály Farkas

Bár több mint 612 tartalékos tábori lelkész (lsd. Kálló Ferenc bejegyzésemet >>) szolgált a második világháborúban, voltak, akikről több maradt meg mint pusztán nevük, rendfokozatuk és beosztásuk. Nem ritkán ez egy naplónak köszönhető, vagy egy fényképnek. Ki tudja hány könyv, feljegyzés lapul máig valamilyen fiók mélyén, gondolván ez senkit sem érdekel. Ezen sorokkal is buzdítanám azokat, akik őseik, vagy idős, vagy már meghalt ismerőseik feljegyzéseivel találkoznak, ne dobják ezeket ki, inkább szkenneljék, adományozzák múzeumnak, vagy legalább egy ilyeneket gyűjtő szakembernek, vagy akár hobbiból ezzel foglalkozónak. (Ha máshogy nem megy, elég egy katonai hagyományőrző csoportot felkeresni.)

Pfléger Mihály Farkas, ferences szerzetes, katolikus pap, tábori lelkész volt. 100 és másfél évvel ezelőtt született, 1984-ben halt meg. Egy balatonszabadi újság egy lapján találtam egy leírást róla.

1944-ben tábori lelkészként vonult be (ahogy a legtöbb lelkész, tehát ő sem hivatásos volt.) Először a kolozsvári kórházban szolgált, ahol érkezése után már 48 honvédet temetett, nem beszélve a betegek szentségének kiszolgálatatásairól. Egy biztos: nem lehetett sok másra ideje.

Később több más kórházban is szolgált. Veszprémben egyszerre vettek részt szentmiséjén a betegek és a dolgozók.
Mindezt – a betegek lelki ápolását – dr. Fejes Sándor református lelkésztársával együtt végezték. Itt – naplója szerint – 128 temetése volt a páternek mindössze 4 hónap alatt.

Volt, amikor lövések között menekítették a kórházat tovább. Később megadták magukat még a magyar határ előtt a szovjetek előtt. A fogolytáborban – szovjet engedéllyel – 4000 ember előtt imádkozott, vezetett liturgiát.

Az elhunytak hozzátartozóinak értesítését – ahogy egy korábbi bejegyzésemben már foglalkoztam ezzel -, mint lelkész, ő végezte, ami nem egyszer a postai forgalom megszűnése után problémákat okozott, sőt megoldhatatlanná vált. A cikk szerint, ismeretlen módon eljuttatta viszont az anyakönyvezési adatokat a Tábori Püspökségre.

Önként nem hagyta el a fogolytábort (ahonnan elengedték volna), hanem elvitték egy szovjet fogolytáborba több tiszttel együtt. Egy-két évvel később tér haza Magyarországra, ahol elsősorban kántorkodik, orgonál, majd évtizedekkel később Ausztriába költözik, ahol folytatta szerzetesi életét. Grazban van eltemetve, a Szent Péter temetőben, rendtársai között.

további részletek >>

Advertisements