Jány Gusztáv

Jány Gusztáv, tábornok

A 20. század Görgey Artúrja, hiszen mindkettőjük példaértékű katonai karriert futottak be, majd egy a végzetes időkben hozott döntésükért, hosszú időkön át megvetést kaptak, végül azonban rehabilitáltak őket. Jány Gusztávot sokáig a magyar katonák halálba küldésével jellemezték csupán, 1993-ban azonban rehabilitálták. Talán a legnagyobb különbség a két vezér között, hogy Görgey ezreket mentett meg, míg Jány esetében ezrek haltak meg a döntő pillanatban meghozott döntésük következtében. A valóság azonban ennél bonyolultabb…

Jány Gusztáv Luther reformált egyházának hitét vallotta, vagyis evangélikus keresztény volt.
Óriási erőt adott neki hite. 1993-ban egy kelenföldi egyházi összejövetelen Balikó Zoltán evangélikus tábori lelkész, aki Jányival töltötte annak utolsó óráit, mesélte, hogy megkérdezte tőle: hogyan tud ilyen erős lenni? Erre Jány azt válaszolta: „nem én vagyok erős, hanem aki mögöttem áll, Krisztus.” Ez a mondat Jány Gusztávnak a Farkasréti temetőben található sírján egy kis márványtáblán is olvasható. (A beszélgetésről még lehet olvasni az Evangélikus Élet egy cikkében.)

Jány Gusztáv gyermekkora a Ganz gépgyárhoz kötődik. Édesapja Hautzinger Sándor e gyárban kapott tiszviselői állást, amely közben Gusztáv édesanyja Jány Vilma testvére lett a kereskedelmi főnök. Gusztáv evangélikus családba született, evangélikus iskoláit Sopronban, majd a fővárosban végezte. Érettségi után a Ludovika Akadémiára került, amelyet négy éven át kiváló eredménnyel abszolvált. Az ekkor még Hautzinger handagy-szakaszparancsnokként ismert tiszt nemcsak hadtudományban jeleskedett, hanem a nyelveket is fontosnak tartotta, így megtanult németül, franciául, majd középszinten románul is.

A bécsi hadiiskolába a legjobbakat íratták be, ő volt az egyik, aki a Kaiser und König eme szellemi központjának hallgatója lehetett. Nem sokkal később kitört az I. világháború, melyben a már Hautzinger főhadnagy nem kis bátorsága tetteinek híre terjedt a katonák között. Bátorsága az elkötelezettség és az engedelmesség gyümölcse lehetett, mindemellett Hautzinger kiemelkedő eredményessége inkább elméleti képességeiből eredt. Nem csoda hát, hogy később a már Hadiakadémiának nevezett ex-Ludovikában tanári pozíciót kapott. Ezalatt beléphetett a Vitézi Rendbe is, elsősorban háborús tettei jutalmaként. Alezredessé léptették elő. Nevét magyarosította, ettől kezdve édesanyja nevét, a Jányt viselte.

A később újra Ludovikának nevezett tisztképző vezetőjeként a katonai hivatástudat alapjává a hazaszeretetet és a vallásos nevelést helyezte. Az intézmény katolikus kápolnája előterébe egy hősök csarnokához hasonló emlékhelyet hozott létre a háborúban elesett ludovikások neveivel vésett táblákra, majd egy protestáns oratóriumot is építettet.

1940-ben, nem sokkal rövid ideig töltött Horthy katonai tanácsadó posztja után, a már tábornok Jány Gusztáv a 2. magyar hadsereg élére kerül. Mivel az új vezérkari főnök nem ő lesz, egy évvel később nyugdíjba vonulna. A gyönyörű karriert egy intermezzo zavarja meg: Keitel, a német főparancsnokság főnöke, hadi segítséget kért Magyarországtól. A segítség éppen a 2. magyar hadsereg lett.

Jány bátor volt. Ahogy korábbi beosztásaiban itt is fontosnak tartotta, hogy személyesen lásson mindent, így nem volt rest minden alakulatához ellátogatni. Egy ilyen alkalommal egy repesz annyira megsebesítette, hogy több mint egy hónapig Budapesten kellett gyógykezelni, s íme újra mintha Görgeit látnánk viszont. Visszatérve a frontra nemsokára élete legnehezebb helyzete várta.

Doni csata után…

Tapasztalt és művelt katonai vezetőként látta, hogy nagy a baj, ám se a németekkel, se a magyar katonai és politikai vezetőkkel nem sikerült érdemben kommunikálnia. A németektől csak rövid utasításokat kapott, a magyar háttér-országból azonban se eligazítást, se támogatást, se magyarázatot. Talán ezért tartotta magát az utolsókig, a szava, az engedelmessége kötelezte.

Ha így nézzük, Jány Gusztáv nem tudott önmaga ellen parancsot hozni, de hogyan is tehette volna, hiszen katonai neveltetése, karrierje, vitézi mivolta mind ez ellen tiltakozhatott benne. Talán egyedül vallásos nevelése volt az, ami segíthetett volna meghozni egy ilyen döntést. Mégsem tette: Jány 1943. január 24-én kiadta „A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét…” kezdetű hírhedt parancsát, amelyben saját katonáit becsmérelte, akikről viszont jól tudta, hogy legtöbbjük a magyar nemzet talán legnagyobb áldozatát hozza meg.

Jány Gusztáv német-magyar őrlődésben, a magyar katonák kilátástalan helyzetét látván, és talán saját bukását látva, elvesztette a fejét. A legrosszabbkor a legrosszabb történt, mint egy temetésen az elhunytat szidalmazni, úgy csapott szét szellemi kardjával a magyar katonák között.
Tegyük hozzá azonban: parancsát kiadta, ám anélkül, hogy aláírta volna, ami bizonyítja, hogy zavart volt.
Alig később Jány észhez tér: és újra méltó módon osztotta parancsait, vissza is vonta az említett korábbit, sőt egy ellenkező értelműt adott ki… sajnos ez már aligha jelenthetett enyhülést a harcoló katonák számára.

A Doni csatákból visszatért maradvány élén megtörve tért haza. Miután 1944-ben Horthy a német hatalomból való kiugrást tervezgette a németek leváltották és Szálasi Ferencet bízták meg az ország és nemzet vezetésével. Jány Gusztáv – sok tábornoktársával együtt – nem volt hajlandó Szálasi alatt szolgálni. Tisztánlátása és egyenes jelleme nem törött meg végleg.

A szovjetek bevonulásakor többször menekült, amerikai fogságba került, ám ő maga kérte a fogság lejártával, hogy visszatérjen hazájába, oda, ahol a szinte biztos halál várt rá. Kétségtelen, hogy Jány Gusztávot nemcsak a lelkiismerete hívta erre, hanem szélsőségesen merev jelleme, mely egyszerre volt erőssége, és szerencsétlensége. Egy biztos: bátor tett volt ez és igaz, méltó bűnbánat a részéről.

Jány Gusztáv bátor hazatérését nem értékelték semmire sem a hatóságok. A kaposvári Katona Politikai Osztály őrizetbe vette és elkezdődött a kétségtelenül koncepciósnak nevezhető pere. Az mindenesetre tény, hogy a köztársasági elnök döntése, a per-újrafelvételi kérelem elutasításának meg nem történtte, a végzés elleni “felfolyamodást” el sem bírálása hozta meg Jány Gusztváv kivégzését. Halála golyó általi volta éppen a szovjeteknek úm. köszönhető, a magyar ítélet ugyanis akasztással gyilkolta volna meg.

Jány Hautzinger Gusztáv egy csodálatos karrier, a hit, az engedelmesség, a katonai jellem és hivatástudat , az egyenesség, a fegyelem mintaképe lehetne, azonban az említett döntése katonailag vitatható, erkölcsileg pedig aligha elfogadható. Példaképpé bűnbánata, a halállal való szembenézése teheti, és bár döntésének következményét ez le nem mossa, többi tettét sem teszi semmissé.

A fenti írást szerkesztette, küldte Markovics Milán Mór, tábori lelkész.
források: 1. Rubikon folyóirat, 2. katonák beszámolói, 3. Medveczky Attila riportja dr. Galli Istvánnal (2011.01.28.)

Részletes írást találni még Jány Gusztávról, a KTP honlapján.