Későbbre szántam, de most írok az izraeli tábori rabbikról, mivel most a világ szeme amúgy is ezen a térségen van.
Sok országban biztosítják a zsidó hitűek vallásgyakorlását tábori rabbikkal. Sokszor látszik azonban az is, hogy nem mindig a valós igényeket szeretnének ezzel kielégíteni, inkább a vallásszabadság biztosításának szimbólumai a katonarabbik egy-egy hadseregben. A teljesség kedvéért hozzá kell tenni, hogy ez nemcsak a rabbikra igaz, hanem más vallásokra is; ilyen például az USA-ban a szikhek vagy a humanisták katonalelkészei. Hazánkban jelenleg két főrabbi szolgál, “sima” rabbik ugyanis nincsenek; két zsidó vallású irányzat két vezetővel van jelen. Az egyik Totha Péter Joel a MAZSIHISZ részéről, és Köves Slomó az EMIH részéről. Ahogy a katolikus tábori püspök, úgy ők sem lettek katonai rendfokozattal ellátva, a HM civil alkalmazottai.

No, de Izrael. Jeruzsálem országa, amely 1948 óta áll fenn, 1948 óta Tábori Rabbinátust is fenntart.
Az izraeli tábori lelkészek szolgálata sokban hasonlít a keresztény társaikéhoz, ám nem szabad elfeledni, hogy itt egy zsidó államvallású országról beszélünk, és a zsidó vallás világról alkotott képéről is. A zsidó gondolkodásban ugyanis a háború vagy isteni parancs, vagy nem is vallási kérdés. 2010 elején erről nyilatkozott Fröhlich dandártábornok, a korábbi magyar tábori főrabbi. (erről írtam is itt, sajnos az eredeti riport már nincs a neten. Úgy látszik mindent be kellene kopizni, mert a fél net eltűnik két év után, de ha meg átraknám a cikkeket, akkor meg plágiummal vádolnának. Marad a bizalom :))

Feladatukat főleg a halákha (zsidó vallásjog) alapján végzik. A zsidó vallásban nagy hangsúly van a szabályokon, és azok részletei átjárják a vallásos cselekedeteiket, sőt minden tettüket. A tábori rabbik feladata Izraelben így olyan is mint a hadtáp kivizsgálása, hogy kóser ételeket adnak-e a katonáknak. A temetések kapcsán nemcsak a rítust vezetik, ahogy hazánkban egy keresztény temetés esetében, hanem felügyelik a halákha szerinti végrehajtást. Például nem mindegy, hogy milyen napon van a temetés, hogy miben temetnek el valakit, de azt sem, hogy ki az aki meghalt. Ez utóbbi miatt a pontos identitás rendkívül fontos. Éppen ezért az személyazonosság feltárásának folyamatában is dolgoznak tábori rabbik, manapság már modern ujjlenyomat felismerő eszközökkel. Fontos lehet az exhumálás is (példa is akad temető átköltöztetésére), melynek vezető résztvevője szintén a tábori rabbi.

Nézzük sorrendben az izraeli főrabbikat:
1. 1948-1968 Schlomo Goren
2. 1968-1977 Mordechai Piron
3. 1977-2000 Gad Navon
4. 2000-2006 Israel Weiss
5. 2006-2010 Avichai Rontz
6. 2010- Rafi Peretz

(sajnos a képsorrendet nem tudtam beállítani, de az egér megjeleníti a neveket, ha kattintás nélkül a kép felett tartjuk kurzort. A cikk folytatódik a képek után.)

Israel Weiss viszonylag rövidnek mondható regnálása részben annak tudható be, hogy 2005-ben ellentmondásosan jelent meg Gáza feladásában, szerepe főleg a Gush Katifi temetőben volt az ott élő zsidók számára elfogadhatatlan, több sírt megbolygatott. Később sok mindent elutasított a vádakból, egy könyvet is írt az életéről, főleg a tábori rabbiként megéltről “az én vérem” címmel. Sajnos csak héber nyelven találtam meg.

Reklámok