Hadifoglyokért fizető szerzetesek

A keresztes háborúkról sokaknak erős, pajzzsal felszerelt kereszt jellel felfestett pajzsos katonák juthatnak eszükbe. Mindezt meg lehet fűszerezni azzal, hogy ők a katolikus egyház parancsára mentek “gyilkolni” hitetleneket.

Szerencsére, ha valaki nem gondolja magáról, hogy ismeretei elegendők, abban megtalálható az alázat, hogy mindig mélyebbre ásson. Ami pedig még ennél is fontosabb lehet: látja, hogy a világ mindig összetettebb, semmint az véglegesen megítélhető lehessen.

A fogolykiváltás, ami a keresztes háborúk idejében élte virágkorát egy olyan dolog, amiről kevesen tudnak. Aktualitását abban látom, hogy nemrég tartotta a Katolikus Tábori Püspökség országos zarándoklatát Makkosmárián, mely település temploma Fogolykiváltó Boldogasszonyra van szentelve. A legrövidebb összefoglalót a erről KTP honlapján olvashatjuk. A zarándoklatról pedig a taborilelkesz.hu honlapján.

Hosszú évekig azt gondoltam, hogy a fogolykiváltásra specializálódott szerzetesek egyszerűen becserélték magukat a fogságba esett katonák helyébe. Ha példát találni is ilyesmire a gyakorlat nem ez volt.

Az irgalmasság 6. testi cselekedete a börtönben levőket látogatni, ami a Máté evangéliuma 25,35-36-ra vezethető vissza. A katolikus szerzetesrendekre jellemző a karizma. Ez olyan ajándék, hivatás, illetve külön kegyelem, melyre egy-egy rend hangsúlyt fektet. Ahogy egy jó matekosnak feladata az életben, hogy ebben kamatoztassa tehetségét és nem irodalmár legyen, úgy egy-egy rendbe is azok csoportosulnak, akik egy jól körülhatárolt dologban elkötelezettek. Így bár minden szerzetesrend hű a keresztény és ez esetben a katolikus tanításhoz, valamilyen feladat által mutatják ezt ki. A legtöbb rendre jellemző a hármas fogadalom: szegénység, engedelmesség, tisztaság.  Vannak azonban rendek, ahol ezen felül a betegek ápolását, a kallódó gyerekek felkarolását, taníttatását, hajléktalanokkal foglalkozást választják – ma így mondanánk – fő profilnak. Persze vannak rendek, amik lelki feladatot választanak, ilyenek az ún. kontemplatív rendek, amelyek imádsággal töltik napjaikat, és bár szinte mind végez fizikai munkát, csak az önfenntartásért, testi imádság gyanánt és “pihenés” céljáért teszik.

Minden kornak és minden helynek megvannak a sajátos kihívásai, amire nem ritkán alapítottak rendet elkötelezett, hivatástudattal telt emberek. A keresztes háborúk számos hadifoglyot “termeltek ki” mindkét oldalon. A muszlim és keresztény foglyok sorsa különböző volt, de mindkét oldalon jellemző volt, hogy rabszolga lett a sorsuk. Ahogy manapság is veszi a munkaadó a munkaerőt, úgy a rabszolgák idejében is pénzbe került az emberanyag.

A fogolykiváltás karizmájával rendelkező szerzetrendek szerzetesei (melyek már az 1100-as évektől szolgáltak), többedmagukkal indultak útnak az ellenség földjére, hogy kiváltsák a keresztes vitézeket (többnyire vallásra való tekintet nélkül, vagyis később még protestánsokat is!) A váltság alapjául az a pénz szolgált, amit saját maguk gyűjtöttek össze elsősorban adományokból. Végső esetben azonban, ahogy írtam is, akár saját maguk maradtak a fogságban, vagy rabszolgának, ha így adta a helyzet. A neten (Élet és Tudomány) olvasható egy alapos cikk alapján:

A rabkiváltó utakhoz, a sokszor kevés esélyű vállalkozáshoz a trinitárius szerzetesek részéről komoly egyéni bátorság, mély meggyőződés, elkötelezett felebaráti szeretet, az arab nyelvjárások valamelyikének beszéd-szintű ismerete nélkülözhetetlen volt.

Két szerzetrend lett igazán elterjedt és ismert (ha valaki ismerne többet a kommentekbe beírva sokat segítene) az egyik a fent olvasott trinitárius, a másik a mercediánus rend. Az előbbiek magyar jelenléte erőteljes volt (utóbbi magyar jelenlétéről nem tudok). A trinitáriusok Bécsből kiindulva, a török kiűzése után alapítják házaikat. 1693-ban alapított Illava (ma Szlovákia) volt az első. II. Rákóczi Ferenc Sárospatakon telepíti le őket nagy szükségét látva tevékenységüknek. Az esztergomi érsekek (Széchenyi György 1693-as alapításától kezdve) sorra alapítják a további házakat Pozsonyban, Komáromban, Nagyszombaton. Jelenlétükről tudni Gyulafehérváron és a Zichy grófok óbudai alapítása során Óbuda-Kiscellen 1738-ban és (annak filiájaként) Makkosmárián 1748-ban.

A szerzetesek szolgálatuk folyományaként az idegen nyelvek jó ismerői lettek, felfedezők (hiszen olyan tájakra jutottak, ahonnan addig csak ők tértek vissza), és a korabeli diplomácia szakértőivé váltak.

Fogolykiváltó skapuláré (Scapular of Our Lady of Ransom)

Az úgynevezett felvilágásodás, ami csaknem annyi bajt hozott a világra mint amennyit Ádám és Éva “felvilágosodása” hozott, nem nézte jó szemmel a fogolykiváltók ténykedését. Persze a felvilágosodás mögött emberek vannak, nem csak az eszme munkálkodik. Ahogy ma már megszokott a pénzközpontú szemlélet, az anyagi haszonelvűség, akkoriban sem volt idegen, de nem járt át mindenkit és mindent a társadalomban, de óriási erővel söpört végig a világ nagy részén.

Az említett rendek az 1100-as évektől évszázadról-évszázadra egyre erősebbek lettek és hatékonyabbak is, egyre több rendtaggal. Az 1700-as évek egy csapásra tönkre tett mindenüket. A rendet felszámolták, a vagyonukat elkobozták. Államellenesnek  és pénzt pazarlóknak, talán rablóknak is bélyegezték őket, mondván pénzt exportálnak idegenbe. Egy közgazdász talán némi igazat is láthat ebben, ugyanakkor az eredmény, vagyis a több százezer ember, akiket megmentettek (ne feledjük: sokszor, sok tekintetben ártatlan emberekről van szó), az újraegyesített családok tényével senki nem foglalkozott. Nem kerestek akkor alternatív megoldásokat sem.

Ha kicsit szubjektív megjegyzést tehetek ehhez: az egyházi iskolákban fellelhető szerzetestanároknak, a mai civil tanárok többségéhez képest rengeteg idejük volt a diákjaikra. A ma kissé közhelyes: “akkor még neveltek, nemcsak tanítottak” is igaz volt a szerzetestanárokra. Ahogy ez megszűnt (tisztelet a kivételnek), úgy a fogolykiváltás is hanyatlani kezdett, és az emberek szemében sem jelentett akkora értéket mint korábban.

A rendek megszűntek, ám csírái megmaradtak. Mára a világon újra feléledt fogolykiváltó rendek karizmája kettős. Egyrészt a “modern” világban a szenvedélyek fogságából, a betegségek fogságából kikerülni vágyóknak segítenek, másrészt börtönlakók lelkigondozásával foglalkoznak. Ne feledjük azonban, hogy a világ sok részén ma is háború zajlik, számos területén nem feltétlenül fegyverek, hanem a pénz és hatalom eszközeivel. Ezeken a területeken ma is próbálják enyhíteni a foglyok szenvedéseit, harcolni a jogaikért és tartani bennük az “emberit”.

P.S.: A katolikus karizmák, illetve lelkiségek egyik kifejezője a skapuláré. Ez röviden egy darab abból a habitusból (lelkiség, ebben az értelemben a szerzetesi ruha), ami anyagi formában fejez ki valami lelkit. Ha ez így bonyolult, manapság is divat kifejezni egy-egy célt egy gumikarkötővel, vagy szalaggal. Ez hasonló, csak picit mélyebb elkötelezettséget jelez. A fogolykiváltó lelkiségnek van egy saját skapuláréja, ami (szent) Peter Nolasco nevéhez fűződik. Ő volt a mercediánusok első elöljárója, korábban katona, aki a mórok ellen harcolt a mai Spanyolország területén. A skapuláré első felén a Fogolykiváltó Boldogasszony képe látható, hátsó felén pedig a rend címere. (lsd. mellékelt kép)

Irodalom:
Ransoming Captives in Crusader Spain: http://libro.uca.edu/rc/captives.htm
Élet és Tudomány: http://www.eletestudomany.hu/…
Trinitárius templom Bécsben: http://www.pfarre-mexikoplatz.at/…
Somogyi Antal írása: korábbi idők fogolykiváltói | Makkosmária 20. százada napjainkig | blogja…