gondolatok…

Összefér-e a kereszténység és a háború? Nyilván nem. Mégis eszembe jut Galla Miklós egyik vicce: – Julius Cézár meghalt, Napóleon meghalt. Én meg még élek! Ez az élet a halál után! –

Ilyen értelemben mégis létezik. Háború volt és van most is, alig van olyan terület a földön, ahol nem volt, vagy ahol ne vettek volna benne részt az ottaniak. Így létezik: háború mellett a kereszténység.

Hasonlóan a betegséghez, ami mellé odaáll a krisztusi ember, elsősorban nem azért, hogy enyhülést adjon, hanem hogy hitet, így a háborúban lévő krisztushívők sem háborúzni mennek, és elsősorban nem a földi reményt viszik, hanem egy nagyobbról szóló hírt. Az erő, melynek részesei nem önmagában rossz, hanem céljaiban lehet az. Ahogy Kalkuttai Teréztől tudjuk: hacsak egy megtér már megérte, így egy katona hite is elégséges a háború poklában, hogy valami más történjen.

A lent lévő videóban Izajást olvas a tábori lelkész: (Izajás 41,10-13)

10Ne félj, mert veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened! Megerősítelek, megsegítelek, és felkarol győzedelmes jobbom. 11Bizony megszégyenülnek és gyalázatra jutnak, mind, akik ellened lázadoztak. Elpusztulnak és elvesznek, akik harcba szálltak ellened. 12Keresni fogod, de többé nem találod azokat, akik ellened hadakoztak. Elpusztulnak és semmivé lesznek, akik háborgattak. 13Mert én, az Úr, a te Istened, én ragadtam meg jobbodat. Én szólok hozzád így: Ne félj! Én megsegítelek. 

Egy katonának ez segítség és üzenet neki, mégha nem is hozzá szólt ez akkor, az üdvösségtörténetet tekintve mégis. Ha jobban belegondolunk mégis van ennek üdvtörténeti tartalma és helye, ha valóban Isten akarata az a harc, melyet vívnak. Ám lehet-e Krisztus óta bármiféle isteni harcról beszélni? Talán ezért a sok ószövetségi idézet, mert az újszövetségben ilyet nem találni?

Az újszövetség valóban a békét hirdeti, de egy olyan világban íródott, amikor mást jelentett a háború, például nem létezett nemzetközi békeerő. Mégis, ahogy egyes katonák a saját dimenziójukban a jót cselekszik lehetnek egy rossz egésznek részei. Hiába, ilyen bonyolult a világ. Ráadásul az ellenség szempontjából sem könnyebb a helyzet: ha az egész fenyeget ugyanúgy a gonosz áldozatává válhatok.

http://arbeitertum.files.wordpress.com/2010/04/2008-05-21-xxl-20080521112201_deu_afghanistan_bundeswehr_anschlag_fra120.jpg

Nem véletlen, hogy a Közel-keleti háborús beavatkozást a nyugati kultúrkeresztény világ keresztesháborújának tekinti a keleti emberek egy része. Afganisztánban szolgáló katonák is említik, hogy a német Bundeswehr logója, felségjelzése a vaskereszt sokakban csak erősíti ezt a véleményt.

Persze mondhatjuk, hogy ez nem így van, de újfent hangsúlyozom: van az egyes emberek szintje meg van a taktikai, stratégiai, politikai stb.

Isten nem Deus ex machina, aki helyettünk cselekszik, hanem “önállóságra nevel”. Olyan, aki azt várja el, hogy megtanuljunk helyesen cselekedni. Nem az ő kedvéért, hanem saját magunk miatt is.

Mindehhez kell a helyes alap, amit semmilyen emberi okoskodás nem helyettesíthet, hiszen az végülis relatív marad. Keresnünk kell tehát az abszolútumot, azt, amire építhetünk.

Reklámok