Korábban már írtam egy afgatnisztáni keresztelőről. A keresztelő nem magánügy – írtam ott. A KFOR-ban történt keresztelő is jól mutatja, hogy ezt sokan megértik. A képek és a szöveg suggalma alapján főleg a portugálok jeleskedtek a részvételben. Az, hogy a parancsnokok is jelen voltak a szentmisén és a keresztelőn – azt gondolom – nem politikai gesztus, hanem elfogadása annak a ténynek, hogy a vallás szabad döntés, de nem magánügy.
Fontos, hogy a tábori lelkészek ökumenikus jelleggel dolgoznak. Másképp megfogalmazva saját felekezetük papjaként – lelkészeként és a minden emberben jelen lévő spirituális tapasztalatokkal dolgoznak, keresztény szóhasználattal preevangelizálnak. A szolgálat sajátsága és sajátos kihívása is éppen ebben rejlik: egyszerre pásztora lenni a krisztusi hívőknek és eszköze lenni Istennek abban, hogy meglássák Istent azok, akik még nem látják. Mindezt nem egy hivatal anyagi és szellemi falai mögött, hanem szoros egymás mellett élés mellett.
Így, minden keresztelő elsősorban Isten munkája, ugyanakkor egy-egy lelkész szolgálatának következménye is. Még akkor is, ha ez utóbbi soha nem fogja felülmúlni az előzőt.
forrás: haon.hu