Kinek, ha nem a tábori lelkésznek feladata, hogy szava legyen az olyan nehéz kérdésekben mint a katonai becsület, hazaszeretet, katonai tisztesség, – becsület. Korábban már írtam erről, pontosabban arról, hogy nem nagyon foglalkoznak ezzel a kérdéssel idehaza. Annál inkább az óceánon túl az USÁban, jóllehet ott sem olyan egyértelmű ezzel kapcsolatban minden mint azt láttatják.

Még mindig nem találtam a Honvédség Etikai Kódexét, de sokat írtam annak alapjairól. A szakmai megalapozáson túl ugyanis mindig szükség volt elvekre is, amelyek az emberi viselkedésre, motivációra, lelki állapotára is hatással vannak.

Ezeket ne úgy képzeljük el, hogy vastag könyveket írnak arról mikor mit kell tenni. Ilyen is van, és erről is beszélek, de most csak egy-két szóval meghatározható elvekről írnék.

Az USA ARMY értékei (elvei), ami minden katonára vonatkozik egy tömören megfogalmazott etikai kódex. Erről is írtam már. (itt meg egy kis videó is van róla.)

Persze a szavak mögött lévő valóság számít, ám ennek több formális kifejezése látható:

ilyen lehet
egy anyag: az egyenruha,
egy forma: tisztelgés.

Mindezek tehát valóságos jellemzők kifejezései. A katona, aki életét kockáztatja bajtársáért, hazájáért. Egy katona, aki magánemberként is előzékeny, határozott, hűséges. Mindezeket fejezi ki a kódex és a forma.

A Magyar Honvédségben is védik ezt. Sajnos ezt nálunk – ahogy látom a keresésem alapján – csak jogilag nézik.

Fontos ugyanis észrevenni, hogy vannak olyan erkölcsi elvek, amelyeket nem lehet, vagy legalábbis nem ildomos jogilag szabályozni, annak áthágása viszont mégsem mindegy. (és fordítva: olyan méltatlanság, amely csak jogilag nézve az.) Gondolok itt a válások óriási arányára, a dohányzásra, jármű vezetésben lévő magatartásra. Olyanokra, amiket valóban nem kell jogilag szabályozni, de legalább ösztönözni kell a katonát a jobb felé.

Az előző példához:

– ne kössön meggondolatlanul házasságot,
– ne csak a feljebbvalótól kérdezze meg, hogy rágyújthat-e a társaságában, hanem mindig, mindenkitől, sőt ha lehet nem dohányzó társaságában egyáltalán ne tegye.
– járművezetés közben (főleg egyenruhában) legyen előzékeny, a szabályokat maradéktalanul tartsa be.

Ám az elvek nem ezekről szólnak. Ha egy katona valóban azok szerint akar élni, nem kell azon gondolkodjon, hogy most méltatlan-e ez vagy az. Egyszerűen a zsigereiben lesz és jól tud majd dönteni egyedi helyzetekben is.

+ és még valami ehhez a bejegyzésemhez. Mindez nemcsak a katonákra vonatkozik, hanem minden egyenruhás szervezetre. Legyen szó elhárításról (aki nincs egyenruhában), hagyományőrzőről (aki alapvetően civil), és persze minden rendvédelmi, katasztrófavédelmi stb. tagjaira is.

Nem kérdés tehát, amit már egyenruhásoktól is hallottam: kell-e tisztelegnie pl. egy rendőrnek  egy katona felé? A válasz a fentiek miatt egyértelmű: igen. (hozzáteszem, hogy a hjt-ben nem találtam, de a 30/2011 Rendőrség Szolgálati Szabályzatában ez szerepel: “92. § ( (2) A rendőrség egyenruhát viselő tagjai kölcsönös udvariasság alapján a rendfokozat figyelembevételével tiszteletadást teljesítenek a Magyar Honvédség, a rendvédelmi szervek egyenruhát viselő tagjainak.”

 

Reklámok