Több évforduló is volt a napokban, kettőt emelnék ki. Jesuit seminarian took photographs of Titanic's infamous voyage

A szmolenszki repülőkatasztrófa kapcsán aktuális tábori lelkészi témát a taborilelkesz.hu szépen hozza, így erről most nem írnék többet, ott minden lényeg szerepel.

A Titanic katasztrófája a másik esemény, amiről viszont csak angol nyelven találtam egy blogba vágó érdekességet.

A nem túl bonyolult nevű Frank Browne ír jezsuita atya fotós volt. Sokan nem is gondolnák, hogy munkáival, illetve annak hatásaival nagy valószínűséggel találkozott már. Legalábbis ha Cameron Titanic filmjét megnézte valaki, akkor biztos.

Browne atya az RMS Titanic fedélzetén fotózott annak kifutásakor. A hajón az Anglia-Franciaország-Írország szakaszt töltötte. Ekkor készültek a képek. Ezután kezdődött a hajó útjának végső (és végzetes) útja New York felé. Engedélyt kért egyházi, rendi elöljárójától, hogy e szakaszt is bejárhassa, különösen, hogy egy amerikai pár felajánlotta, hogy állják az útját odaátig.

A provinciális meglehetősen hideg “hangvételű” táviratot küldött neki: “Get off this ship —provincial”. Magyarul: “szálljon le a hajóról – az elöljáró.” A szóhasználat ugyan akár a takarodjon a hajórólként is lehetne érteni, de ne feledjük, hogy a távirati időkben röviden kellett fogalmazni. Egy biztos: Browne atya több mint 40 ezer (!) életében készült fotója közül a számos Titanicon készült nem állna ma rendelkezésünkre, ha szerzetesi engedelmessége nem tartotta volna a szárazföldön. A táviratot egyébként élete végéig megőrizte.
Browne atya azonban többszörösen kitüntetett tábori lelkész is volt. Erről lesz szó a Titanic útjának térképe után/mellett.

BrowneFájl:Titanic Lage.jpg atya a Nagy Háborúban az Ír Gárda tagjaként szoglált Európában. Ez a brit fennhatóság alatt lévő alakulat főként Franciaországban és Belgiumban harcolt. Browne atyát többször (5x?) megsebesítették. Egyes írásokban azt olvastam, hogy az állát roncsolta egy alkalommal egy repesz, illetve gázmérgezést is kapott.

A katonák tisztelték és csodálták is nyugalmát. Több beszámoló szerint a támadások alkalmával nyugodt és csendes maradt. Többször misézett is, egy alkalommal valahol Belgiumban a következőt mondta egy beszámoló szerint: “We were in a church somewhere in Belgium and Fr Browne was in the pulpit. Shells began to fall all around. We began to look around and up at the roof already with many holes in it. Fr Browne thundered out: ‘What’s wrong? Why don’t you listen? Which are you more afraid of – God or the Germans?’” (magyarul: Browne atya éppen az ambónál állt, amikor lövedékek csapódtak be mindenfelé. Látszott, hogy több lyuk keletkezett a tetőn. Miközben elkezdtük figyelni ezt Browne atya felhördült: Mi a gond? Miért nem figyeltek? Mitől féltek jobban Istentől vagy a németektől?)

Sőt az anglikán és nem vallásos katonatisztek között is példát mutatott. Egy későbbi tábornokra (Harold Alexander) is olyan hatással volt, hogy (anglikán létére) mindvégig hordott egy “Miasszonyunk” medált.

Browne atya a háború végén megkapta a Military Cross-t és a belga Croix de Guerre-t.

Ha pedig valaki James Joyceot olvasna és kezébe venné a Finnegans Wake című művét, ne lepődjön meg, hogy egy fiatal jezsuitáról olvas benne, akinek a neve éppen Mr. Browne. Ők ugyanis osztálytársak voltak az egyetemen és az író róla formázta meg karakterét.

Advertisements