Kálinger Roland századost, tábori lelkészt már nem kell bemutatnom a blog olvasóinak. Nemcsak a szolnoki katonák ismerik jól és kedvelik, hanem több missziót is megjárt már.
Afganisztánban a tábori lelkészek munkája nem tartalomban, inkább formában más mint máshol.
Ötletekből viszont soha sem elég. Azon túl, hogy Roland atya (ahogy ismerik: Rozsé atya) igyekszik mindenhol ott lenni, ahol a katonák vannak, az afgánok számára is pásztorként van jelen.
Amikor adományok érkeznek a PRT-ba abban a tábori lelkészeknek nagy feladatrész jut. Természetes, ha segítenek, de az már plusz, ha megpróbálnak a helyi emberekkel és gyerekekkel is szót érteni, ha máshogy nem, akkor kézzel-lábbal mutogatva. Rozsé atya ebben is élen jár.

A másik érdekes és új dolog nem is annyira nagyon új: külföldi katonáknak hazájukból iskolás gyerekek küldenek képeket.  Őket lerajzolják, majd ezeket az alkotásokat elküldik nekik. A gyerekeknek érdekes, a felnőtteknek a tisztelet kifejezése, a kint lévő katonáknak pedig megható és motiváló erő, hogy a gyerekek és a felnőttek összefogva, odahaza rájuk gondolnak.

Kálinger Roland százados szervezésében Afganisztánban a PRT-ba is küldtek a gyerekek képeket egy magyar iskolából.
Ha találok róla információikat, akkor írok még a témáról. (meg kedves John levelekről :))

Reklámok