A Nagy Háború

A Nagy Háború az első világháború eredeti elnevezése. A korabeli ember számára úgy tűnhetett, hogy a világ vált a gyűlölet martalékává, és tény, ami tény, nem egy nemzet maradandó sebet kapott tőle. A nemzetet pedig emberek alkotják, így a megcsonkult családok nehéz élete a mai fiatal felnőtt generáció nagyszülei életfelfogása, világnézete, tapasztalatai nyomot hagy a mai embereken is.
A neten van egy magyar nyelvű blog, amit szakemberek, tudósok írnak. Ez a blog a Nagy Háború, írásban és képekben címet viseli. Rengeteg levél, beszámoló, segédlet található az oldalukon, így mindenkinek, akár szakmabeli, akár érdeklődő elbogarászhat az oldalon.

Megállni nem tudtam, hogy katonalelkészek után kutakodjak, így rátaláltam a blogon egy, B. Sárközy Gergely visszaemlékezését idéző bejegyzésre. Itt találtam két nevet is, az egyik Papp Géza református lelkész, a másik Horeczky Aladár (sz. 1888). Utóbbit papként emlegette a szerző, így utánanéztem, hogy milyen felekezetű lehetett.

Úgy tűnik, hogy akire gondolt evangélikus lelkész volt Ősagárdról (Budapesttől északra egy kis település), aki a világháború alatt teljesített jó két évnyi tábori lelkészi szolgálatot. A község honlapja szerint: “1915-16-ban az olasz harctéren teljesít tábori lelkészi szolgálatot, ahonnan megrongált testi egészséggel, mint a lelkészi érdemkereszt tulajdo­nosa tér vissza.” Sárközy úr, aki református hívő volt Ausztriában találkozott vele.