A dögcédula különösen a még sorkötelezettséget teljesítők számára ismerős. Ma, az aktív katonákat leszámítva, leginkább néhány fiatal divatos fémékszere. A név a kutyák névtáblájára (dog=kutya) utal, a magyar szleng okozta változás miatt hat céljára: a halott azonosítására.

Eredete nem világos. Az biztos, hogy már a korai időkben is volt valamiféle azonosítás a reguláris seregekben. Ismertek olyan esetek is, amikor dezinformációt tartalmaztak, hogy az ellenséget férevezessék.

1906-ból maradt ránk az USA-ból (Army) egy utasítás, ami szerint ez egy alumínium féldolláros méretű lapocska kell legyen a katonánál tartalmazva a legfontosabb információkat.

1916-tól vezették be a kétoldalút, amely esetében az egyik a katona nyakában, a másik a zsebben kellett legyen. (tehát nem a halál esetén törték ketté.) Célja az volt, hogy ha az egyik elérhetetlen a másik még meglegyen.

Magyar vonatkozás, hogy Folba János tábornok, tábori püspök (aki tábori lelkész volt előtte) vezette be hazánkban, részben azon túl is. Folba egyébként 1940-ben ment nyugdíjba mint tábori lelkész, majd 1945-ben jelentkezett újra, mindjárt tábori püspöknek is nevezték ki. Több ezer kötetben tette rendbe a magyar katonák anyakönyveit, amely nemcsak óriási statisztikai eredmény lett, hanem a kutatásnak is jót tett.

Folbáról egyébként már videók is készültek, egyet (0:48-nál) találtam a neten (érdemes amúgy is megnézni, különösen érdekes a páncélos lovag!), amikor Kiss János sírját szenteli be. (Kiss János a magyar ellenállási mozgalom vezetője volt, akit Mikulich Tibor páncélos főhadnagy leplezett le.) Ez egyben válasz is arra, hogy mi történt vele a világháború alatt. (részletesen lsd a taborilelkesz.hu oldalt.) Folba nem esküdött fel Szálasira (ahogy több más magyar katonatiszt sem.), így menekülnie kellett. (külföldre.) 45-ben jött újra haza. A politikai helyzet miatt azonban néhány évig volt csak tisztségében, hiszen a tábori lelkészetet lassan leépítették.

Advertisements