SALUTE avagy TISZTELGÉS

A jól ismert katonai tisztelgést sok nemzet ismeri és soknak sajátja is. Azt viszont kevesebben tudják már, hogy nem mindenhol egyforma. A kéz fejhez emelése pontos és leírt szabályok szerint végrehajtandó.  

A története nem pontosan feltárható. A legendásnak ítélt változat szerint a középkori lovagok fejvédőjének rostélyát húzták fel, amikor üdvözöltek valakit (és hogy felismerjék egymást); ennek a gesztusnak a maradványa a mai tisztelgés.

Valósabbnak tűnik azonban, hogy egyszerűen a kalap levételének (mint tiszteletet adó mozdulatnak) a leegyszerűsített, szimbolizált formája. (mint ahogy meg is maradt, hogy a kalap szélére nyúlnak egy gyors tiszteletadás okán)

A lengyel szalutálás még talán jobban meg is őrizte, hiszen ott két ujjal (igaz a mutató és a középső ujjal) teljesítik a tiszteletadást. A wikipedia pedig hoz még több fajtát is.

Persze nemcsak az számít hogyan, hanem az is mikor, meddig, kinek stb. A youtube hoz egy érdekes videót, amiben ügyesen összefoglalták a fenti kérdések összességét. (meg olyat is pl. hogy miért nem tisztelegnek műveleti területen a katonák egymásnak? Azért nem, mert így egy távol lévő lövész megtudhatja hogy ki az elöljáró, vezető. )

Magyarországon az MH Alaki Szabályzata szerint a tisztelgés az alábbiak szerint kell kinézzen:

71. Álló helyben a tiszteletadást „Vigyázz” állásban a 32.
pontban meghatározottak szerint, a tiszteletadás módjait
előíró szabályok (eltérések) megtartásával kell végrehajtani.

A tiszteletadást minden esetben egy határozott gyors
mozdulattal, az elöljáró, feljebbvaló felé (szemébe) irányuló
tekintettel kell végrehajtani.
A tiszteletadás fogadása az adott helyzetre előírt módon
minden esetben kötelező.

72. A katona álló helyben akkor teljesítsen tiszteletadást,
amikor az elöljáró, feljebbvaló 5-6 lépés távolságra megközelítette.
A tiszteletadást megelőzően a katona forduljon az
elöljáró, feljebbvaló felé.

73.Atisztelgés végrehajtásakor a katona jobb kezét nyújtott
és összezárt ujjakkal közvetlenül a teste mellett, az alsó
és felső karját egyszerre mozgatva egy gyors mozdulattal
emelje sapkájához (sisakjához) úgy, hogy a középső ujja a
sapka alsó széléhez érjen.
Sapka nélkül a halántékához emelje úgy, hogy a középső
ujja a szemöldököt és a fül felső szélét összekötő vonal közepén
legyen. A könyökét a testétől kissé oldalt tartsa, sem
előre tolva, sem hátra feszítve. Ezzel egy időben fejét vesse az
elöljáró, feljebbvaló felé, és álló helyben a 74. pontban meghatározottak
szerint kísérje fejének elfordításával, a keze és
a teste azonban továbbra is maradjon eredeti „Vigyázz” helyzetben.
Barett sapka viselése esetén a sapkarózsa alatt és a sapkaszegély
találkozásához emelje a kezét.

Vagyis a magyar formája a tiszteletadásnak ilyen: nem kell párhuzamos legyen a felkar a földdel és a kéz éle néz előre, és nem a tenyér hátra. (mint ahogy a youtube videónál is látszik.)

Továbbá hazánkban nem tilos épületen belül tisztelegni, és tisztelgésnek számít a fejvetés (felhajtás), és fejhajtás (lehajtás) is. Ennek logikája annyi, hogy fejvetés van, amikor magasabb rendűvel (elöljáró, feljebbvaló) találkozik alacsonyabb rendű, beosztott. Az előző esetben a magasabb rendű fejhajtással válaszolhat.

Ha nem egyértelmű a helyzet – pl. amikor katonák belépnek az étkezdébe -, akkor fejhajtást kell végezzenek. Ugyanígy fejhajtást végeznek, akik civil ruhában köszöntik a magasabb rendűt.

Végül, de az egyik leglényegesebb. Azért is írtam erről a témáról, mert sokan vannak, akik szerint ez a gesztus csak formaság. Vannak olyanok, akik szerint legfeljebb muszáj, de nem mindenki érdemli meg. Ezt sem egy “igazi” katona, sem egy hívő ember nem állítaná.

A katolikus egyházban máig létezik a hierarchia és hivatal. A püspök kezének megcsókolása (ami ma már ritka) nem a kezét, hanem a gyűrűjét célozta meg. Ám nem a püspök csókja ez, hanem a hivatalé, amit visel. A tisztelet tehát a hivatalé, így az, hogy a püspök méltó-e erre a csókra vagy sem irreleváns. Ugyanígy egy katona sem azért kell tisztelegjen, mert tiszteli vagy sem a feljebbvalóját, hanem azért, mert annak hivatalát tiszteli. Ugyanígy a zászlónak, ahol nem a zászló anyagát tiszteli, hanem azt, amit jelképez.

A katona tiszteletadása tehát a katonai hivatal, méltóság, erő előtt való tiszteletének kifejezése.