SZLANKÓ ÉS A DUSMANOK*

 

Mindjárt egy személyes véleménnyel kezdenék. Szlankóval sosem tudtam dűlőre jutni. Egyrészt igazi hadszíntéri tudósító: pörög, dühüng, beszél, elintéz, és az anonimitást is amolyan “nyugati” formában veszi (vagyis a nálunk megszokotthoz képest semmibe.) Ezek persze pozitívumok, a többi kissé homályos még nekem, egyrészt nincs (egyelőre legalábbis) a közvélemény tudatában a neve, pedig beszámolói egyediek. Másrészt éppen a hazánkban nem megszokott stílusa miatt nehéz eldönteni, hogy amolyan indexes túlzásokba esik, vagy szűkszavúsága miatt az érzései az átlagosnál jobban átjárják írásait.

Mindezek okán nem tudom eldönteni azt sem, hogyan fog reagálni a HM új könyvére. Az viszont tény, hogy talán az egyetlen olyan dokumentum lesz, ami azon magyar szerepvállalásról szól majd, ahol nem a békemisszión, hanem “kemény” harcokról van szó. A könyvének leírásában szerepel, hogy olyan mértékű harcokba keveredtek bizonyos magyar katonák (sejthető, hogy kik), amik a világháborúban is példa nélküliek.

Remélem a politikamentességet fenntartva ajánlhatom a könyv honlapját, és ha megjelenik írhatok róla.

Frissítés (04.12.): egy érdekes riport a könyv szerzőjével (némileg tisztul a kép)
http://www.youtube.com/watch?v=9KODqi8Pr90

* iráni nyelvekben: “ellenség”.
fotó (forrás): flickr.com