Nindzsák és papok

Egyszer egy tanárom mesélte, hogy bármik is leszünk értsünk valami máshoz is (akár átlagon felül is), mert ettől válunk egyedivé és érdekessé.

Ha egy pap a tőle elvárttól eltérő módon él meg valamit az mindjárt érdekes, még akkor is, ha azt nem műveli magas szinten.

Így lett népszerű a gördeszkázó pap. Hasonló megfontolásokból kaphatott rá egy tábori lelkészre a sajtó az elmúlt napokban. Markovics Milán Mór katolikus tábori lelkész szabadidejében egy ősi harcművészetet gyakorol, ami egy paptól szokatlan. Igaz nem egyedi, van egy közösség (Fighting Fathers = OFF), ami a világ harcművészkedő, küzdősportoló lelkészeit gyűjti egybe, a vezetője egy ausztrál lelkész férfi Dave, aki maga boxbajnok volt fiatalabb korában. Igaz ma már az OFF inkább elvi célokért száll harcba még mindig ott vannak a “harcos papok”.

A harcművészet pozitív jellemzőiről már írtam az Apológia cikkére hivatkozva. Az, hogy érdekes a téma kétségtelen, ám figyelembe kell venni, hogy a mai sajtó mind bulvár, csak valamelyik teljesen (pl. blikk, vagy egyes index cikkek) valamelyik visszafogottan (pl. zalahir, vagy akár a népszava). Így a nindzsa pap cikk és a teol cikke is érezhetően bulváros.

Összességében jók az ilyenek, mert legalább az emberek tudatában megjelenik, hogy vannak tábori lelkészek. Másrészt azért is jók, mert létrejön egy fórum, ahol lehet beszélni vitázni a témáról, pl. Kálinger százados tábori lelkészről szóló cikke okán.

.

Egy ismerősöm szerint (egy egyetemi tanár) ma minden tabut le akar a társadalom dönteni. A halált a filmeken keresztül, a szexualitást a médián keresztül és jön a vallás és a hit, amivel viszont nehezebb dolga van. Ennek a folyamatnak a része, hogy ma az Egyház szinte mindig csak botrányok között említhető a sajtóban. Okokról és azon emberek erőfeszítéseiről nem nagyon hallani, akik a világot teszik jobbá. Kalkuttai Terézhez hasonlóan ma is rengeteg hősies életet élő ember él a világon, de ők nem “érdekesek” eléggé, így sokaknak olyan mintha nem is léteznének.