Igazából most volt időm visszaolvasni az elmúlt hetek híreit, különösen a blogokat, és nagyon érdekes kép tárult elém. Arról azért lehetett olvasni a hírekben, hogy Afganisztán északi részén romlik a biztonság…

Néhány nappal korábban a magyar konvoj megtámadása előtt megjelent egy cikk Szlankó Bálinttól, amiben ezt írta: “A főútvonalakon közlekedő katonai konvojokat, a rendőrállomásokat rendszeresen megtámadják a lázadók.” Igen, Baglan tartományban. (ahol a magyar PRT van.)

A másik cikk már a konvojt ér támadás után íródott. Ebben a hangsúly azon van, hogy bizony nem ártatlan civilikre lövöldöznek a tálib felkelők. Másképp fogalmazva, ami történt, máskor is megtörténik, sőt szinte naponta, csak egyrészt nem mindig a magyar konvojt érte támadás és nem a PRT (píártí :)) az, ami a célpont volt. A PRT ugyanis csak akkor lő, ha őrájuk lőnek, sőt, ha lehet minél előbb visszavonulnak támadás esetén, miközben biztosítják a konvojt, illetve hívják az erősítést (afgán rendőröket, más nemzet harcoló alakulatait, pl. az OMLT-t – ami röviden afgán katonákat képző és támadó műveletekben rendszeresen résztvevő katonai csoport, magyar tagokkal.)

Talán az előbb említett cikk meggyőz néhány embert, hogy Afganisztánban embertelen körülmények uralkodnak és uralkodtak, ott, ahol a tálibok rezsime átveszi az irányítást, akár nyíltan, akár rejtett módon. Ám őket sem kell a jó és rossz sablon rosszabbik oldalára helyezni; előtte olvassunk utána a történelmüknek, életüknek. Végülis azért pokoli a helyzet “odaát”!

A sok kérdés: mit keresünk ott? mit ér ez nekünk? nem válaszolható meg röviden. Egyrészt sok olyan politikai, diplomáciai, katonapolitikai vonatkozása van ennek, ami miatt nagyon fontos, hogy ott legyenek a magyarok. Másrészt Wágner Péter bejegyzése azért azt sugallja, hogy túlvállaljuk magunkat. Lehet, hogy PRT helyett elég lenne az OMLT és a kabuli reptér? De ez már nem az én asztalom…

Advertisements