Kálló Ferenc katolikus tábori esperes volt a második világháború idején.

Az esperesség tulajdonképpen a plébánosok feletti hierarchikus pozíció. Ha valaki nem lenne benne járatos, sorrendben: diakónus, pap, püspök. Ez a szentségi rend (vagyis a pápa is püspök). A másik az egyházi rangja: káplán, plébános, esperes, püspök, érsek, bíboros. A Honvédségnél néhány tábori lelkész feletti ellenőrzéssel járt az esperesség, ugyanakkor később jelképes lett. A jelenlegi állománytáblában már nem is szerepel ez az elnevezés, helyette: kiemelt lelkész, illet kiemelt vezető lelkész szerepel.

Kálló életében, a második világháború legelején, 612 tartalékos tábori lelkész dolgozott a Honvédségben, később ennél is többen. (vö. Borovi, 215.o.) 47 volt csupán a hivatásos. Nádasi Alfonz könyvéből kiderül, hogy ez utóbbiak közül nem volt mindegyik a helyzet magaslatán (talán akkor is igaz ez, ha Alfonz kellően cinikus hozzáállást tanúsított mindenkivel szemben, különösen, ha nem hasonlóan gondolkodott az életről mint ő.)

Sajnos Kálló életéről keveset találni az interneten: az Új Emberben van egy cikk>> és a netlaborban>> társalognak róla. (meg egy feltöltött kép>>) Úgy tűnik, hogy Kálló hivatásos lehetett, Borovi könyve alapján a m. kir. budapesti 1. honvéd vegyesdandárnál Kalauz Elemér tábori lelkésszel együtt szolgált. Később Budapesten Zámbó Dezső és Ekker Lajos tábori lelkésszel voltak együtt kórházlelkészek.

Advertisements