Tényleg nem filmblogot írok, de ha már a háború és a katona lélektanáról (nem feltétlen pszichológiáról) blogolok, bizony nagyon jó támpontokat tudnak a mozik adni. Tehát senki ne filmleírásokat várjon.

LionsForLambs[1]

A Gyávák és Hősök (Lions for lambs) Robert Redford filmje. A filmet a beszélgetések uralják, lényegében több szálon futó eszmefuttatás az egész, nagyon kevés és nem túl jó kivitelezésű akciójelenetekkel.

Az alapgondolat az afganisztáni háború és persze 9/11 és persze Irak. Én viszont így írnám le:

ugyanazért katonának állni vagy ugyanazért nem.

Fel sem tudnám sorolni, hogy mennyi gondolat fogalmazódik meg a filmben. A háború és a politika viszonyát egy szenátoron keresztül mutatja be. Új afganisztáni stratégiáról ad hírt egy újságírónak. Kampány ez a politikusnak? Ha igen és csak az, akkor szánalmas és undorító, vagy a munkája része és ambíció? Ha viszont nem kampány, akkor valóban Amerikáért harcol, elvből, vagy egyszerűen így működik a világ és kész?

Engem azért az alapgondolat foglalkoztat leginkább. A Hurt Locker c. filmben is, itt is a fő kérdés a kényelmes élet illúziójába belefeledkezett “Távol-Nyugati” emberek ráeszmélése az életre. Nyitva hagy kérdéseket, de választ is adott ezáltal. – A filmben említik: – a II. világháborúban a német katonák megírták: a britek rendkívül bátor katonáknak bizonyultak, de milyen gyávák és gyengék a vezetőik. Furcsamód éppen a földi “pokol”, ami felrázza a mai elsatnyult emberiséget abból, amiben él. Kicsit mintha Jób története elevenedne meg, csak itt egy társadalomról van szó.

A mai, terroristák elleni háború, egyszerre a legnagyobb hiba és a legnagyobb szükségszerűség. Részben ezért van az, hogy ugyanazért lenne szükséges ma minden hadrafoghatónak katonának állnia és elítélnie azt, amiben résztvesz. A Lions for lambs ezt a dilemmát hozza a felszínre.

Reklámok