Hurt Locker (A Bombák Földjén)

Az Irakban dolgozó amerikai bombaosztag tagjai nap mint nap bombákat hatástalanítanak a háborús övezet kellős közepén. William James bombaspecialista őrmester megszállottan nem vesz tudomást a halál közelségéről társaitól eltérően, akik egyszerűen csak túl akarják élni a már alig néhány napos küldetést.

Arról számtalan helyen lehet olvasni, hogy milyen jók a (a jobbára nem túl neves) (fő)szereplő színészek, mekkora királyság az a néhány effekt, ami a robbanásokat mutatja be stb. Ez mind igaz, az is, hogy a szereplők közötti feszültség, illetve az, ahogy bemutatják a világukat egészen életszerűnek tűnik. Ezekkel a jelenetekkel van azonban a baj is. Egyszerűen nem tudom, hogy rosszul vágták meg a filmet, vagy eredetileg ilyennek tervezték, de éppen akkor, amikor az ember kezdi már teljesen beleélni magát a helyzetbe, akkor vált, és ami legrosszabb: a legtöbbnek folytatása sincs. Nem tudni honnan jön és hová tart. Kb. mint ezek a mondataim is 😉

Az esti kiruccanásos jelenetet kritizálják a legtöbben, de szerintem ott volt csak a legnyilvánvalóbb az, ami az egész filmen végigvonul: elvarratlan, felszínes. Az egyik legintenzívebb jelenet az ártatlan emberre kötött bomba, talán az egyetlen rész, ami végigmegy a filmben. Az egyik legmélyebb mondanivalóval rendelkező rész pedig az, amikor hazamegy az őrmester és nem tud beilleszkedni, különösen a bevásárlóközpont látványa nyújt megdöbbentő látványt. Ám ahogy elgondolkodnánk ezen és beleélnénk magunkat a helyzetébe (fúú, tényleg…) már egy egészen más sztori közepén vagyunk.

Tény, hogy minden nagyon jól lett összetéve a filmben, de mintha egy Generation Kill mennyiségű anyagot akartak volna két órában bemutatni. Talán ennek esett áldozatul a film és ezért a rövid és túl hamar megvágott jelenetek.

Ha meg már e blognál vagyunk: az emberek jellemábrázolása nagyon jól sikerült, az is, ahogyan ezek a típusok egymáshoz viszonyulnak. Biztos vagyok benne, hogy annak a nőnek köszönhető ez, aki ezt a filmet megrendezte 🙂 Lelkész nincs benne, ellenben van egy pszichiáter(?), akit lehet szidni a fiúknak, illetve röhögni azon, hogy nem egy katona. Persze nemcsak a (valóságban is) meglévő távolságtartás jön elő a filmből, hanem megint a befejezetlen és ezért szánalmas doki figura. Jóllehet, ha több részes lett volna a film, másképp gondolkodnék róla.

 

Theoriginalbyoch kommentje: “I am on my second tour in Iraq as a Cavalry Scout, currently living at VBC, as mentioned in the movie. I have provided MANY EOD escorts to IED sites. There are some key factors that his movie really gets wrong.” Tulajdonképpen nem vagyok szakértő, de sok amerikai katona írt negatív megjegyzést a filmhez, a legtöbben apróságokat, ám ott, a háborús zónában, jelentős dolgokat jelentő körülményekre hívják fel a figyelmet. Csak egy példát emeljek ki: a bombák hatástalanítása előtt evakuálják a környéket, így aligha marad ott bárki, aki bámulna, esetleg leszedné őket vagy távirányítású bombát indítana be.

A katonák párbeszédei, arckifejezései hihetetlen jók. A film vége felé a HMMVW-ban való beszélgetés a családról és a háborúról szintén elgondolkodtatók. No meg a katonai lét: “a háború drog”, ahogy a film kezdődik is.

A zene érdekes, de alapvetően bejött.

Összességében tehát olyan mintha egy kötelező olvasmány rövidített verzióját olvasnám/látnám. Egy nagyon érdekes, rendkívül jó film, ami többet érdemelt volna. 8/10